2016. március 31., csütörtök

Az író, mint márka?


A minap belefutottam (mit belefutottam, kiszúrta a két szemem) egy kibontakozó vita Molyon.
Nem fogok, nem is szeretnék belefolyni, sem pedig állást foglalni, mert az ember (különösen az íróember) az ilyesmiből sosem jön ki jól.
Csak megragadta a figyelmem egy érdekes felvetés, amin azért eltöprengtem: az író személye valóban márka lenne? Valami, ami köré egy brand épül, ami csak arra jött létre, hogy eladhatóbbá tegye az általa létrehozott terméket, a könyvet?

Sajnos tény, hogy a mai világban meglehetős naivitásra vall azt képzelni, hogy az ember megír egy jó könyvet, az pedig majd kikerül a boltok polcaira, és szépen eladja magát. Mert ez sajnos nem így van.
Tény, hogy a potenciális olvasókkal meg kell ismertetni a könyvet, és magát az írót is, hogy valami miatt úgy érezzék, érdekli őket annyira, hogy foglalkozzanak vele. Erre manapság nagyon jó terep a Facebook, illetve a kiadók (vagy akár az írók) fizetett hirdetései.
A Moly is egy jó felület, itt ugyanis egészen közvetlen módon kommunikálhatnak egymással írók és olvasók, viszont kijelenteni, hogy az író saját magát építi, mint márkát… Nos, ez némiképp visszásan hathat, ahogyan most hatott is, végignézve a karc alatt folyó szócsatát – még akkor is, ha a szóban forgó író ezzel semmi rosszat nem akart közölni.

Egy író – jobb esetben – azért ír, mert írni szeret. Mert világok vannak a fejében, amiket kifejezésre akar juttatni, és megosztani másokkal.
Az is igaz, hogy egy idő után (mikor az írás már túlmutat a hobbi szintjén) könyveket írni kemény munka, energia és időbefektetés, ami többségében az írók főállás mellett – gyakorlatilag másodállásban – csinálnak. Ami időt vesz el a családtól, a szabadidős tevékenységtől, miegyébtől. Ami nem baj, mert az író ezt tudja. Azért csinálja mert szereti, és szíve szerint ezt művelné főállásban, napi nyolc órát. De kis országunk nem az a hely, ahol ezt csak egy csettintésre meg lehet tenni.
De eltértem a tárgytól.
Tehát normális, ha egy író próbálja elérni az olvasóit, és próbál előtérbe kerülni. De tudni kell megválasztani ennek a mikéntjét, a platformot, ahol ez belefér. Facebookon a világon senkit sem zavarnak a fizetett hirdetések, megszoktuk őket. Molyon, ahol bár íróként, de főként olvasóként vagyunk jelen, talán nem a legszerencsésebb a hirdetésnek egy ilyen „agresszívabb” formáját választani.

És, hogy márka-e az író?
Én úgy gondolom, egy adott ember vérmérsékletétől, személyiségétől függ, mennyire tudja eladni magát. Egy akármilyen tv-s celebtől ezt megszoktuk, mert ők relatíve a magamutogatásból élnek, és ez elfogadott.
Egy író azonban leginkább az általa írt könyvek alapján ismerszik meg, és nem annak alapján, hogy épp miket vásárol, vagy hol edz, vagy mit néz a tévében. Ezek persze érdekes kis adalékok lehetnek azok számára, akik szeretik annak az írónak a munkásságát. De nem lenne szabad, hogy ezek a dolgok befolyásolják az olvasók könyvekhez való hozzáállását.
Veszélyes dolog egy írót márkaként felfogni és eladni is, mert ha ez megtörténik, akkor épp a lényeg vész el: a könyvek, az írás szeretete, és mindaz, ami miatt az elején elkezdtük csinálni ezt az egészet. Hogy megmutassunk valamit magunkból, abból a világból, ami a fejünkben van.
Akkor a könyv sem lesz más, mint egy futószalagon gyártott termék, akár egy parfüm, vagy egy cipő, amit azért vesznek meg az emberek, mert rajta van a kedvencük logója és képe.
Az író ember, a könyv a gyermeke. És bármilyen magasra is tör valaki, nem szabad elfelejteni, hogy ez miről is szól.

2 megjegyzés:

  1. Szeretném azt hinni, hogy az írók még ma is alkotók, művészek. Talán jobban szíven ütött ez a márka-termék dolog, ez a könyvet a háttérbe, az egót előtérbe szorító magatartás, mint az, hogy a véleményem (szerintem) nem személyeskedő kifejezése már mocskolódás.
    A kapcsolattartásról annyit, hogy jó dolog, mint olvasó rettenetesen örülök annak, hogy az író, akinek az én szememben még nosztalgikus nimbusza van, elvegyül a mezei olvasóval. De egy határt meg kellene szabni. A magyarázom a bizonyítványomat, veszekedés, popsinyalás és köszöngetés, az olvasók, vagy csak a sima moly felhasználók lehülyézése szerintem íróhoz méltatlan dolog.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, sajnos vannak olyan dolgok, amiket íróként nem lenne szabad megtenni. Az olvasó nem hülye azért, mert kinyilvánítja a véleményét, vagy mert nem tetszik neki, amit az illető írt. A könyvpiac hála istennek elég nagy ahhoz, hogy elférjen rajta mindenki.
      A sikítozó, őrjöngő fanatikusokat sem tudom megérteni. Alap lenne, hogy tiszteletben tartjuk a másik álláspontját.
      Sajnos, úgy tűnik, sokaknál ez nem természetes dolog...

      Törlés