2015. október 31., szombat

Köszönetnyilvánítás a Végtelen horizont végéről

Én szerencsére nem úgy jártam, mint tehetséges kollégám, A.M. Aranth, nálam nem harminc oldal maradt ki a regényemből ;) 
Mindössze a köszönetnyilvánítás csúszott le a végéről, amit most megosztanék veletek is. 
Olvassátok szeretettel! :)

"Nem tudom megszokni ezt az érzést – talán addig jó, amíg nem válik természetessé. Minden könyv egy kis darab belőlem, mindegyik mögött komoly munka áll, amiben még csak nem is az enyém a neheze.
Köszönettel tartozom a Főnix Könyvműhely fantasztikus vezetőjének, Farkas Zoltánnak, amiért lassan már ott tarthatok, hogy csak írnom kell. Mindezt azért, mert Zoli lehetőséget látott bennem, és véget vetett a „házalós” időknek. Örülök, a Főnix-család tagja lehetek. Igyekszem, hogy továbbra se okozzak csalódást.
Hálám örökké üldözi (és ha nincs szerencséje, talán utol is éri) nagyra becsült kollégámat, Bukros Zsoltot, aki, mikor megkérdeztem, hogy vajon hogyan lehetséges, hogy egy világban csak egy bizonyos magasság fölött van elektromosság, csípőből mondott egy olyan atombombát, ami épp ilyen pusztítást tud végezni.
Köszönet a csodás borítóért Varga Zsoltnak, aki minimális információk alapján is olyan képet hozott össze, aminek láttán csak tátott szájjal bámultam a monitort.
A családomnak, amiért minden dedikáláson rendületlenül felvonulnak, és olyan büszkék rám, mintha ez lenne az első ilyen alkalom.
Apukámnak: Woolf Langton és Duke Barton karaktere azért lehet olyan amilyen, mert te is olyan vagy, amilyen.
A barátaimnak, akiket most hosszú lenne felsorolni, de szeretném, ha tudnátok, hogy semmire sem mennék nélkületek!

És végül köszönöm Nektek! Nektek, akik olvassátok és szeretitek a történeteimet, ha ti nem lennétek, ennek az egésznek nem lenne semmi értelme. Remélem, még sok közös kalandban lesz részünk együtt!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése